Iskolánk névadója: Fazekas Mihály (1765 - 1828. február
23.)
„Mert nem igaz az, hogy az esméret gyönyörűségének csak a haszon
volna a rugója. Gyönyörködik a kertész számtalan plántáiban és
virágaiban, melyeknek semmi hasznát nem tudja; gyönyörködik a mezei
ember, ha az égre tekintvén egynehány csillagokat néven nevezhet;
gyönyörködik a tanult ember a tudományban, amelyben jártas; bár
annak orvosi és gazdasági hasznáról nem számolhat is. Maga az
esméret terjedése és szélesedése az ember okos lelkében a
legtisztább és nemesebb gyönyörűség-érzésnek kútfeje. Aki abból
magából is gyönyörűséget érezni nem tud: tegye félre a természet
vizsgálását; sőt a tudománynak minden névvel nevezendő nemét tegye
félre; nem néki való.”
Fazekas Mihály: Elöljáró beszéd
Debrecenben született, 1765-ben, az év utolsó napjaiban. A
pontos időpontot azért nem ismerjük, mert az anyakönyvi bejegyzés
(1766. január 6.) csak a keresztelő dátumát tünteti föl. A
keresztelőt akkoriban Debrecenben általában két héttel a születés
után szokták tartani. Apja, id. Fazekas Mihály jómódú gyógykovács
és városi esküdt.
Az 1770-es évek elejétől a debreceni református Kollégium
kisdiákja. 1781-től teológiai hallgató, tógátus diák. Tanárai
között van Hatvani István és Varjas János. Legnagyobb hatással nála
tíz évvel idősebb barátja, Földi János van rá. Természettudományos,
botanikai érdeklődése már ekkor felébred, és hatnak rá a
felvilágosodás eszméi.
1782. április 16-án otthagyja a Kollégiumot, felcsap katonának
az I., ún. Császárhuszár ezredbe. Vélhetően nem a szűkebb vagy
tágabb környezet elleni lázadás vezérli a veszélyes és fáradságos
pálya választásában, s később sincs nyoma, hogy megbánja döntését.
1782-1787 között legénységi állományban szolgál Galíciában.
1788-1789-ben részt vesz a moldvai osztrák-török-orosz háborúban.
1789-ben hadnaggyá léptetik elő, ugyanez év augusztus 1-jén a
foksányi csata nagy lovasrohama során megsebesül, ispotályba kerül,
elveszti bal hüvelykujját. E hadjárat idején szövődik szerelme
Ruszándával, a román parasztlánnyal, akihez versciklust ír.
1789-ben, a Hadi és Más Nevezetes Történetek című
periodikában jelenik meg nyomtatásban először verse (Feltette
hatalmas…). A költeményben kirajzolódik a későbbiekben sem
változó politikai állásfoglalása: a monarchia címerében levő sas
két feje közül az egyik a magyarságot jelképezi, s habár "búsult,
árva magyarokról" beszél, ez semmit sem változtat a metafora
lényegén: hazáját a birodalom szerves alkotóelemeként fogja fel.
Később is, a külső kényszer jele nélkül, a legnagyobb tisztelettel
ejt szót a Habsburg-házról, Mária Teréziáról, sőt Ferenc császárról
is. Fazekasban semmiféle kurucos ellenszenv nem él a bécsi udvar
irányában, akkor sem, amikor nem II. József, hanem utódai ülnek a
trónon.
1792-ben hosszabb szabadságra tér haza Debrecenbe. Valószínűleg
ekkor köt barátságot Csokonaival.
1793-1796 között részt vesz a francia forradalmi háborúkban
Franciaországban, Németalföldön és Németországban. Erről az
időszakról keveset tudunk. A németalföldi tartózkodás idejéből egy,
később lejegyzett, kevés konkrétumot tartalmazó anekdota arról
tudósít, hogy Fazekas egy engedélyezett szabadrablás alkalmával
mindössze egy könyvet és néhány almát vitt magával az egyik
polgárcsaládtól, amelyet egyébként megoltalmazott minden más
atrocitástól. Ez idő tájt szövődik élete nagy szerelme a francia
vagy német Ámelivel.
1796. július 15-én, nem sokkal azután, hogy főhadnaggyá léptetik
elő, leszerel. A katonai pályától négy költeményben búcsúzik. A
kevéssé jelentékeny költemények a visszavonulás lényegét magukba
rejtik. Nincs szó politikai vagy világnézeti megfontolásokról, a
költő egyszerűen belefárad a hadiéletbe, s felmérve az új helyzetet
és saját lehetőségeit dönt arról, hogy nem kockáztatja tovább az
életét (Katonai búcsúének).
Visszatér szülővárosába. A Debrecenhez tartozás tudata Fazekas
Mihály intellektuális életének egyik alapténye lesz. E viszony
egyik legjellegzetesebb dokumentuma A megégett Nagytemplom
falai között című, alkaioszi strófában megírt költemény, mely
a város addigi történetének legnagyobb, 1802. június 12-én támadt
tűzvész alkalmából készült. Fazekas felfogásában - a horatiusi
Ad populum Romanum című ódával rokonságot mutatva - a
Város a legfontosabb s a ténylegesen számító emberi közösség. A
tűzvész fénye a debreceniek erkölcsi hanyatlására világít rá, a
katasztrófát a Nagytemplom üszkös romjai között meditáló költő
olyan büntetésnek fogja fel (a kár "Gyász omladékban hányja
szemünkre ma / a fényes úttól mennyire távozánk"), amely a jó
erkölcs megromlása miatt éri a várost. Az isteni figyelmeztetés e
dimenziói olyan Városra utalnak, amelyen kívül más otthon tényleg
nincs, s amely lényegében mindent magába foglal, amit egy teljes
emberi közösségnek magába kell foglalni.
Kezdetben visszavonultan él a szüleitől örökölt házban. Néhány
holdnyi birtokát és - különös gonddal - kertjét műveli. Földjét
élete végére kb. nyolcvan holdnyira gyarapítja. Csokonai és Földi
baráti ösztönzésére költői munkásságot folytat, s erre az időre
tehető a lírai életmű legértékesebb része. Csokonai hatását mutatja
a költemények formai-verstani (ionicus a minore; tizenöt anakreóni
vers), ízlésbeli (Az érzékenységek énekben) és gondolati
gazdagsága (pl. A kétségbeesett szerelemben a newtoni
"manus emendatrix" elv).Kettejük barátságát jelzi Csokonai
jelentékeny költeménye, a Főhadnagy Fazekas úrhoz, illetve
a válaszversek és megemlékezések (Csokonai Vitéz Mihály neve
napjára; Csokonai Vitéz Mihály halálára;
Cs. és F.). 1804-ben megírja a Lúdas Matyit, de
kiadására nem gondol. A mű kéziratos másolatokban terjed.
Dr. Földi János (1801) és Csokonai (1805) halála után felhagy a
szépirodalommal. Érdeklődés a botanika felé fordul. 1804-ben
házasságot köt Weszprémi István egyik lányával; felesége korán
meghal. Fazekas nem nősül többet.
1806-ban a debreceni református Kollégium és Debrecen város
perceptora (pénztárosa) lesz. Aktív közéleti tevékenységbe kezd,
haláláig választott tagja - esküdtként - a városi tanácsnak. A
Hazai Tudósítások 1806. november 5-i számában adja közre
Debrecen védelme című vitacikkét, mellyel bekapcsolódik az
ún. Árkádia-pörbe. A nyelvújítási közdelem előhangjaként
is felfogható polémia a Csokonai-síremlékre szánt felirat kapcsán
robbant ki. A Kazinczy által javasolt gondolatban - "Arkádiában.
Éltem. Én. Is!" - a debreceniek és Fazekas is a város és az elhunyt
költő cinikus lekicsinylését látják (Árkádia ugyanis - a múzsák
lakóhelyén kívül - marhalegelőt is jelent). "Debrecen bajnoka"
felkészült és méltó ellenfele Széphalomnak, ha történetileg az
igazság Kazinczy oldalán van is. Fazekas véleménye semmiképp nem
azonosítható minden további nélkül egy konzervatív állásponttal.
Elvontan, pusztán filológiai szempontból - kizárólag latin
nyelvtudása alapján - olyan összefüggésre jön rá, amelyet a XX.
századi tudományosság igazol majd.
1807-ben megjelenik a sógorával, Diószegi Sámuellel együtt írt
Magyar Füvészkönyv, az első magyar nyelvű tudományos
botanikai rendszerezés és növény-meghatározó könyv. A rengeteg
szellemi energiával és fizikai fáradsággal készülő gyűjteményre
éveket áldoz. A Füvészkönyv a magyar tudománytörténet
jeles teljesítményei között foglal helyet. De figyelemreméltó az az
elméleti érzékenység is, mellyel ezt a gyűjtő és rendszerező
tevékenységet kíséri. A tudomány hasznosságáról való álláspontja -
mely szerint az öncélú tudományművelés előbbre való, mint a
haszonelvű, hiszen ha valamit nem ismerünk, nem ismerhetjük a
hasznot sem, amelyet hozhat - napjainkban is érvényes felismerés, s
még inkább az volt a maga korában, amikor hitsorsosai még a vallás
oktatását is a közvetlen hasznosság szolgálatába igyekeznek
állítani.
1808-tól a debreceni egyházi körök megbízásából intézi az
1802-ben leégett gótikus templom helyén épülő Nagytemplom
építkezési ügyeit. 1811-ben, a nagy tűzvészben háza részben
leég.
1815-ben Kerekes Ferenc, akkor bécsi egyetemi hallgató, egy
másolatból kiadja Bécsben a Lúdas Matyi első
kidolgozásának szövegét. Fazekas levélben tiltakozik nála a "híre
nélküli" kiadás ellen. 1817-ben jelenik meg Bécsben a mű második,
de első hiteles kiadása. A költői életmű legfontosabb alkotásának
létrejötte nem köthető semmiféle aktualitáshoz vagy közhangulathoz.
A történet a nemzetközi mesekincs ismert darabja, elődjei között
tarthatjuk számon az Asszíriából, a Kr. e. VII. századból származó
A nippuri szegény ember meséjétől a nyugat-európai
rokonokon át a lehetséges szláv mintákat is. A feltevések szerint a
román változatban is élő históriát csángó magyarul hallhatta a
moldvai táborozás idején. Így a mű alcíme - Eredeti magyar
rege - azt jelentheti, hogy magyar eredetbéli munkáról van
szó. A négy levonásból álló, hexameterekben írt elbeszélő költemény
legfőbb értéke a narráció változatossága, a beszédmód
közvetlensége, a kompozíció átgondoltsága. A mű ideologikuma
vitatott. Valószínű, hogy sem a felvilágosodás filantrópiája, sem
Petőfi forradalmi tüze nem vezethető el az alkotásból. Az erkölcsi
felháborodás, amely Matyiban támad, egyáltalán nem riad meg a
tettlegességtől; a fogat-fogért elvet nemcsak vallja, hanem
kíméletlenül meg is valósítja. A morális keménység ugyanakkor nem
jár együtt a közjogi állapotok megváltoztatására irányuló tervvel.
Forradalmi változásokról nincsen szó, csak Döbrögi bűnhődik,
olyannyira, hogy a kapott lecke hatására jó útra tér.
1818-tól megindítja és haláláig szerkeszti s nagyrészt írja a
Debreceni Magyar Kalendáriomot, az első olyan
kalendáriumot, "melyből az időjövendölés kimaradt". A babonás
jóslásokat, rémhistóriákat, amelyek a hagyományos kalendáriumok
olvasmányait kitették, színvonalasabb, közérthető szépirodalmi és
ismeretterjesztő olvasmányokkal pótolja, s ezzel úttörő módon a
népművelés eszközévé teszi a parasztság kezén a Biblián
kívül úgyszólván egyedül forgó könyvet.
1823 júniusában írja leghíresebb lírai versét, a Nyári esti
dalt.
Az egyes visszaemlékezések szerint - huszár mivoltának
megfelelően - hirtelen haragú és olykor durva, magának való
nyugalmazott katonatiszt 1828. február 23-án halt meg
"szárazbetegségben", tüdőbajban. Kortársai aligha ismerték valódi
költői rangját; verseinek vékony kötetét csak 1836-ban adta ki
Lovász Imre.
Az életrajzi adatokat dr. Osztovits Szabolcs gyűjtötte össze,
Fazekas Mihály képe a Magyar Elektronikus Könyvtárból (mek.oszk.hu)
származik.